Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Omega A Típusleírás

2007.12.18
OPEL OMEGA A (1987-1993) A General Motors németországi leányvállalata, az Opel (melyet a nagy amerikai autóipari óriás 1929-ben vásárolt meg) a rendkívül sikeres, öt generációt is megért Rekord sorozatot váltotta le 1986 őszén az Omega típuscsaláddal, mely kifinomult szerkezeti megoldásaival, elegáns, modern, csekély légellenállású karosszériájával és jó kidolgozásával - az Opel Kadett (1985) és a sok rokonságot mutató Ford Scorpio (1986) után - 1987-ben a jól megérdemelt Év Autója címet is elnyerte. Az Opel Omega egy felső-középkategóriás / felsőkategóriás utazóautó. Nem teljesen egyértelmű a kérdés, ugyanis megjelenésekor a Senator volt a felsőkategóriás modellje (zászlóshajója) az Opelnek, de az Omega méreteit tekintve mindenképpen a prémium kategóriába sorolható, azt sem feledve, hogy az 1988-tól gyártott B Senator az Omega alapjaira épült. A B Senator viszonylagos sikertelensége tulajdonképpen az Omegának volt köszönhető, hiszen a "kistestvérhez" képest nem sok pluszt tudott nyújtani már, szinte kizárólag csak felszereltségben. Az anyagválasztások, a horganyzott karosszéria (a hosszantartó rozsdamentesség végett), az erős, de gazdaságos motorok mind azt mutatták a típus megjelenésekor, hogy az Opel egy, a konkurenciánál alacsonyabb árfekvésű, de azonos kényelmet és luxust kínáló modellt kívánt megalkotni, mellyel az Opel "alacsonyabbrendűségét" (értsd ezt a luxusmárkákkal, pl. BMW vagy Mercedes szemben) akarták megcáfolni. (Ez a kezdeti időkben a szegényes felszereltségben nem mutatkozott meg sajnos, legalábbis ami a "fapadosabb" modelleket illeti.) A tervezők részint sikerrel jártak, a tervezettnél jobbra sikerült típus ugyanis olyannyira kelendő volt, hogy még gyártása alatt nyilvánvalóvá vált, hogy több generációt meg fog érni, valamint hogy az évezred fordulóján is még gyártani fogják, ám az Opel nívóján sokat nem tudott javítani, pedig erényeit mindenki elismerte. Az 1990-ben megjelent, 950 darabos limitált szériában gyártott Lotus Omega - mely gyakorlatilag egy biturbo Lotus motorral szerelt Opel Omega - is azt bizonyította, hogy ezt a modellt (annak ellenére, hogy a nem feltétlenül luxusautóiról elhíresült rüsselsheim-i Opel gyártmánya) - nem szabad lenézni! Nagy limuzinokhoz méltón hátsókerék-hajtással készítették (az előd Rekordhoz hasonlóan), ezzel is a nagyautós (Mercedes, BMW) jelleget hangsúlyozva. A típus hiányosságai közé egyedül az összkerék-hajtás opció hiányát, illetve a szerény ("fapados") alapfelszereltséget lehetett felsorolni, bár a jól felszerelt típusok extráiból a légzsák kivételével semmi sem hiányzott. (Klíma, ABS, szintszabályzós futómű, fedélzeti számítógép, stb�) Az Omega A tervezésénél fontos szempont volt az időtállóság, a környezetvédelem, a takarékosság, a biztonság és a kényelem. Az Opel mérnökeinek sikerült ezeknek a szempontoknak maximálisan megfelelő modellt alkotniuk, mely tíz éves kor felett is kielégíti ezeket az igényeket. Az Omega A motorjait úgy tervezték meg, hogy károsanyag-kibocsájtásuk a lehető legalacsonyabb legyen (szinte mindegyik befecskendezős motortípus 3-utas szabályozott katalizátort kapott, melyekkel messzemenően túlteljesítették az akkoriban érvényben lévő környezetvédelmi normákat), és hogy fogyasztásuk is kedvezően alakuljon, így az Omegában rendszeresített hajtóművek egyikének fogyasztása sem lépi túl a a "bűvös" 10 literes határt vegyes fogyasztásban, igaz ez a 3 literes, soros 6 hengeres motorra is, nem beszélve a 2.3 literes dízel és turbódízel motorokról, melyek fogyasztásban még kedvezőbb értékeket mutattak, jóllehet alapvetően alulméretezettek a nagy kasztnihoz viszonyítva. Az ebben a típusban használt benzinmotorok gyakorlatilag elnyűhetetlenek, sok százezres futásteljesítmény után is megbízhatóak, nyomatékosak maradnak, és üzemanyag fogyasztásuk sem nő számottevően. (Az Opel öreg dízel erőforrásai nem bizonyultak ennyire tartós konstrukciónak, bár odafigyeléssel és kíméletes használattal ezek az "olajkályhák" is megbízhatóak.) Az Omegák helykínálata példás. Az utastér hatalmas, kifejezetten nagy termetű emberek is kényelmesen el tudnak helyezkedni akár elöl, akár hátul, ráadásul 5 átlagos termetű ember is különösebb szorongás nélkül utazhat a kocsiban. A láb- és fejtér hátul is bő. A szedán változat csomagtartója tekintélyt parancsoló 520 literes, mely a hátsó ülések támláival természetesen tovább bővíthető, míg a kombi alaphelyzetben 540 literes, lehajtott hátsó ülésekkel pedig 1850 (!) literes csomagtérrel büszkélkedhet, mely személygépjárművek között etalonnak számít a mai napig! Biztonsági okokból sem lehet panasza egy Omega A tulajdonosának. Ebből a modellből ugyanis nem spórolták ki az anyagot! (Könnyen megbizonyosodhatunk erről, ha csak a motorháztetőt megemeljük� :) Az ADAC által elvégzett törésteszten ugyan nem szerepelt kiemelkedően, de ez főleg a légzsák hiányának volt betudható, amivel az akkori konkurensek a kategóriában már többnyire rendelkeztek. Az Omega első generációja 1990 év végén "ráncfellvarráson" esett át, melynek keretében a '91-es évjárattól kismértékben átformálták a fényszórókat, újabb, fényezett lökhárítókat (új fajta ködfényszórókkal) kapott, valamint küszöbspoilert, továbbá sötétített hátsó lámpabúrákat is. A felniket a kisebb motorral szerelt, szerényebb felszereltségű változatokon is 15"-osra cserélték. Az Omega A bemutatása óta immár 17 év telt el, gyártását pedig már 10 éve befejezték, így arra is van rálátásunk, hogy az eltelt évek és a sokezer lefutott kilométer milyen hatással voltak a típusra, tehát hogy "mennyire bírta a gyűrődést". (Ezt a típust, illetve ennek főbb szerkezeti elemeire épülő változatait természetesen nem csak Európában gyártották, hanem Ausztráliában is Holden Caprice, illetve Brazíliában Chevrolet Omega néven, még évekig az Európai gyártás befejezése után is, 1996-ig. Angliában pedig a jobbkormányos Vauxhall Carlton változat volt ismert.)
 

A mappában található képek előnézete Omega A

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.